l) Formális interkulturális nevelés
A formális interkulturális nevelés magába foglalja azokat az akadémiai programokat és kezdményezéseket, amelyeket az iskolán belül és az iskolai nevelésből alakítanak ki . A család után az iskola a másodlagos szocializációs csoport, amely befolyásolja a fiatalok értékrendjét. Az interkulturális nevelés az iskolákkal szemben számos elvárásokat támaszt, fontos nyítási és megújulási folyamatot eszközöl, a tantervek megváltoztatását, a megváltozott társadalmakhoz való adaptálást feltételezi. Az interkulturális nevelés azt várja el az iskoláktól, hogy ismerje és tartsa tiszteletben az egyének közötti kulturális különbségeket. Akárcsak a társadalomban, itt is mindkét szegmensre(többség, kisebbség) ki kell terjedjen a munka. A kisebbségi csoportok számára az iskola az a közeg kell hogy legyen, ahol befogadják őket, ahol olyan képességeket sajátíthatnak el, amely elősegítik a társadalom elismerését. A többségi csoportoknak meg kell tanulni pozitívan és kreatívan együtt élni másokkal.
Az iskola nagyon fontos szerepet tölt be ebben a nevelésben, hiszen értékközvetítő, értékmegörző szerepe van a társadalomban, de ugyanakkor gyakran megerősít és közvetít negatív sztereotípiákat, előítéleteket. Ahhoz, hogy interkulturális nevelés valósuljon meg az iskola falain belül számos szerkezeti módosításra van szükség, pld. a tanárok képzése folyhatna más kultúrában, így könnyebben tudnák átadni diákjaiknak a tolerancia eszméjét, ha nekik alkalmuk adódna aktív gyakorlásra. A másik fontos változtatás lenne, hogy a gyerekek megismerkedhessenek más nézőpontokkal is, így könnyebb lenne ezek elfogadása is, pld. a szöveggyűjtemények, okatatási eszközök tartalmazzanak más megközelítéseket egy-egy adott témával kapcsolatban – hogyan írják le más országok tankönyvei a waterloo-i csatát? Melyik ország vagy terület van a földrajzórákon használt térképek közepén?
Nyílván ezek a változtatások számos nehézséget görgetnek a tanügyi rendszer elé, de előnyei is jelentősek.
m) Informális kulturális nevelés
Az informális(iskolán kivüli) nevelés célja ugyanaz mint a formálisé. A legfontosabb eltérés közöttük az alkalmazóikban és a módszereikben rejlik. Az informális interkulturális nevelésnek számos fontos sajátossága van :
- fakultatív
- az informális nevelést alkalmazóknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük a résztvevők érdeklődésének fenntartásában
- közvetlenebb, szorosabb a kapcsolat a résztvevőkkel
- a tartalmat az ő igényeikhez igazítják
- több a választási lehetőség a célok és a feladatok összekapcsolására
- az alkamazott módszerek hozzájárulnak az aktív részvételhez
Az interkulturális nevelés folyamatát gyakran hasonlítják egy úthoz, amely több szakaszból tevődik össze :
- Kivülről látni önmagunkat
- Megérteni a világot, amelyben élünk
- Megismerni más valóságokat
- Pozitívan tekinteni a különbözőségre
- Előnyben részesíteni a pozitív hozzáállást
E folyamat során az egyén sokkal tudatosabbá válik saját kultúrája iránt, valamint a kultúrák közötti összefüggéseket illetően, beleértve a másság iránti tiszteletet. Ezek az emberek saját kultúrájukat is tágabb vonatkozásból fogják szemlélni, amely lehetővé teszi, hogy mások kulturájukba is beleéljék magukat. Egy-egy fogalom megértése, nemcsak elméleti megközelitést feltételez, hanem gyakorlati megértést is, pld. ha a menekültekről akarunk a fiatalokkal beszélgetni, nem elég csak bemutatni néhány statisztikai adatot a helyzetükkel kapcsolatban, hanem arra is szükség van, hogy megértsék és átérezzék ezeknek az embereknek a helyzetét. Ez viszont csak akkor lesz lehetséges, ha a munka során az ő tudásukra, érzéseikre, tapasztalataikra támaszkodunk. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az interkulturális nevelés során kifejlesztett értékek: a szolidaritás, a tisztelet, az empátia megszerzése, csak akkor lehetséges, ha ezalatt igyekszünk kommunikációs, együttműködési és kritikai képességeiket is fejleszteni. Az interkulturális nevelés 3 vezérelve: gondolkozz, érezz és cselekedj.
A részvétel alapuló munkánál néhány szempontot figyelembe kell vennünk : - Mindig abból kell kiindulni, amit már csoporttagok ismernek, tudnak, ezek alapján ösztönözzük őket, hogy új gondolatokat, élményeket tárjanak fel együtt.
- Ösztönözzük a fiatalokat a vitára, hogy minnél többet tanulhassanak egymástól. A csoportmunka felerősíti bennük a tanulási képességeket, lehetővé teszi új gondolatok kialakítását.
- Arra kell koncentrálnunk, hogy a megszerzett tapasztalataikat egyszerű, konkrét helyzetekben tudják alkalmazni.