- Írta Csorba Kinga
a) Kisebbségek
Szinte minden országban élnek kisebbségek, akiknek jellegzetességeik, magatartásformáik, szokásaik, életmódjuk eltér a többségétől. Egyetlen európai országban sem beszélnek egy nyelven, habár általában mindegyik csak egyetlen egy nyelvet tituláltak hivatalosnak. A nyelv óriási szerepet játszik egy nép kultúrájában.
i) Nemzeti kisebbségek
A nemzeti kisebbség kifejezés vonatkozhat olyanokra, akik kényszerből el kellett hagyják hazájukat, de olyanokra is, akik a határok megváltoztatása miatt kerültek más országba. Az 1994-ben az Európa Tanács által elfogadott Nemzeti Kisebbségeket Védelmező Keretegyezmény szerint az egyezményt elfogadó országok lehetővé teszik, hogy a kisebbségek megőrizzék identitásukat, vallásukat, nyelvüket, hagyományaikat és kulturális örökségüket[1].
ii) Migránsok, bevándorlók, menekültek
Napjainkban a migráció, illete a menekült kérdés állandóan terítéken van, ami tulajdonképpen nem meglepő, de maga a jelenség nem egy újkeletű dolognak tekinthető. A világ- illetve a belpolitikai változások nagyon sok embert kényszerítettek menekülésre. Angela Merkel német kancellár, többször is hangsúlyozta, hogy bevándorlóknak el kell fogadni a befogadó kultúra értékeit és a helyi emberek életformáit. Többször is azt hangoztatta, hogy integrálni fogják a bevándorlókat. Mivel nem egy új dolgról beszélünk, több évtizedes múltra tekint vissza, ezért leszögezhetünk bizonyos történelmi tanulságokat. Először is minden statisztika azt mutatja, hogy a második generációs bevándorlók gazdasági, szociális vagy munkaerőpiaci integrációja nem elég hatékony. A munkanélküliség, a marginalizálódás, a szegénység nem vezetnek automatikusan terrorizmushoz, de kiválthatják a többséggel szembeni ellenszenvet. Második fontos probléma a bevándorló fiatalok társadalmi és kulturális integrációjához köthető[2].
Bernard Lewis szerint mikor a muszlim bevándorlók megérkeznek Európába, nagy különbségek adódnak elvárásaik és tapasztalataik között. Elvárásaik szerint többet és kevesebbet is kapnak. Többet, mert egyenlő politikai jogokban, munkavállalási lehetőségekben, szólás- és gondolatszabadságban, stb részesülnek. Kevesebbet, mert a nyugati társadalmakban nem kapják meg az autonómiának, a kulturális önrendelkezésnek azt a formáját, amit a muszlin birodalmakban a keresztények, zsidók megkapnak.
Balogh László Levente: „Hanna Arendt a menekültekről és az emberi jogokról” szóló tanulmányában igyekszik utánna járni azoknak a jogi és politikai kihívásoknak, amelyekkel a világszervezeteknek mai napig nem sikerült megbírkózni[3]. Hanna Arendt véleménye szerint a kirekesztést és az elűzetést össze kell kapcsolni a nemzetállamok hanyatlásával, amely végül hozzájárult a népcsoportok elűzéséhez és kiiírtásához. A másik okként említi az emberi jogok és a szuverenitás fogalmának összemosását, amelynek eredményeként az embereket meg lehet fosztani jogaiktól. Általában a menekült problémát két módon lehet megodani, repatriálással illetve honosítással, de igazából egyikkel sem sikerült ezt a problémát megoldani. Arendt a megoldást a „jog ahhoz, hogy jogaink legyenek” formulában látja, amely első látásra tautológiának tűnik, de nem az. Ha alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy arra utal, hogy az embernek minden esetben joga van egy közösséghez tartozni[4].
A menekülés és a hontalanság Arendt szerint nem egyszerűen csak jogfosztás, mert a menekültek nem egyszerűen csak a jogaikat veszítik el, hanem a politikai cselekvőképességüket is. Arendt az Amerikai Egyesüt Államok politikai gyakorlatában találja meg azt a megoldást, amely segít a menekültkérdés megoldásában. Jelentősége abban áll, hogy az alapját nem egy szubsztanciális identitás vagy történelmi vonatkozás képezi, hanem politikai szabadság és egyenlőség gyakorlata.
b) Képzetek
Amint láthattuk, az identitásnak több „héja” van, de gyakran hajlamosak vagyunk másokkal való interakciónk során, egyetlen egy elemére összpontosítani, ami gyakran vezet elhamarkodott ítélethez, általánosított véleményhez illetve hamis képzetekhez.
iii) Sztereotípiák
A sztereotípiák alapvetően valamely emberi csoportról kialakult közös meggyőződésekből, elképzelésekből épülnek fel. Olyan jellemzőket foglalnak magukba, amelyek összegzik egy csoport viselkedési vonásait, szokásait, stb. A sztereotípiák célja a valóság legyszerűsítése, az életünk megkönnyítése: „valaki olyan, mint…”. Pld. A főnökök zsarnokok, a lányok kényesek, a fiúk agresszívek, az orvosok csúnyán írnak, stb. A sztereotípia tulajdonképpen általánosítás, melynek segítségével, beskatulyázzuk mimdazokat, aki valamilyen csoporthoz tartoznak.
[1] Te is más vagy, te sem vagy más, Képzők könyve, Council of Europe, 2004, 22.old.
[2] Demeter Attila:Korunk politikai filozófiája, Egyetmi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2018, 302-307 old.
[3] Balogh László Levente: Hanna Arendt a menekültekről és az emberi jogokról, , in Kellék, Kolozsvár – Nagyvárad – Szeged, 57 szám, 2017, 121-122 old.
[4] U.o.126 old.