Konklúziók
Az interkulturális kompetenciák elsajátítását nem lehet elég hamar kezdeni, hiszen nagyon fontos, hogy a gyermekeink elítéljék a diszkrimináció minden formáját és ehhez csakis az oktatáson keresztül visz az út. Ezért külön öröm számomra, hogy ennek a kompetenciának az elsajátítását, már általános iskolás korban elkezdhetik a diákok, az új tantervnek köszönhetően. A toleranciát, elfogadást, tiszteletet elősegítő minőségi oktatás mindenki számára lehetővé teszi az aktív részvételt, a civil elkötelezettséget, valamint megakadályozza az oktatásban történő hátrányos megkülönböztetést . A hatóságoknak, a civil szervezeteknek, az állami intézményeknek a kultúrák közötti párbeszédet és a befogadó oktatást fontos tényezővé kell tenniük. Fontos, hogy a diákokat arra ösztönözzük, hogy értékeljék a társadalmi és kulturális sokféleséget és ezt pozitívumként és ne negatívumként kezeljék. Az interkulturális megértés erősítése, a kulturális örökséghez való jobb hozzáférés szintén prioritás kell legyen. Ebben a vonatkozásban a hangsúly a mások kulturális örökségének megismerésére és tiszteletére helyeződik.
Mint ahogy már a tanulmány elején említettem, az interkulturális nevelés tantárgyat is oktatom a székelyhídi Petőfi Sándor Liceumban. Volt szerencsém a fent említett tantárgyat a bevezetésétől tanítani. Az új tárgyak 2017-től kezdődően lettek bevezetve, V. osztályosoknak a Kritikai gondolkodás és a gyermekek jogai, a VI. osztályosok számára az Interkulturális nevelés, a VII. osztályosoknak a Demokratikus polgár nevelés és végül a VIII. osztályosoknak a Gazdasági-pénzügyi nevelés.
Igazából ezek a tárgyak kihívást jelentettek tanárnak, diáknak egyaránt, de meggyőződéssel mondhatom, hogy érdekesek és hasznosak.
Néhány tapasztalatot szeretnék itt megosztani a VI. osztályban bevezetett interkulturális nevelés kapcsán. Nekem első látásra ezt tünt talán legnehezebbnek, úgy gondoltam, hogy olyan témákat érint, amelyek nehezen érthetőek a gyermekek számára. De igazából azt tapasztaltam, hogy a gyerekek szívesen bekapcsolódnak a másságról, a kulturális sokszínűségről, örökségről szóló beszélgetésekbe. Nagy lelkedéssel készültek egy–egy népcsoport sajátosságainak bemutatására.
A tanév végén készítettem egy kérdőívet, amelyben a következő kérdésekre kellett válaszolniuk:
- Hogy éreztétek magatokat az interkulturális nevelés órákon?
- Mit tanultatok önmagatokról?
- Mit tanultatok a tevékenységek során az érintett témákról?
- Melyik volt a legérdekesebb dolog amiről tanultál?
- Hogyan tudod a tanultakat a továbbiakban felhasználni?
Az első kérdésre kivétel nélkül mindenki pozitív választ adott, elmondásuk szerint jól érezték magukat az órákon, érdekesnek találták az órákat.
A második kérdésre, arra, hogy mit tanultak önmagukról, érdekes és különböző válaszokat adtak. Volt aki azt mondta, hogy megismerte a jogait, hibáit, megtanulta, hogy ne legyen másokkal ellenséges, tisztelje önmagát, elsajátította, hogy hogyan kell alkalmazkodni másokhoz. Többen például, azt nyilatkozták, hogy rájöttek, hogy nem a külső után kell ítélkezni.
A harmadik kérdésnél, a legtöbben a tiszteletet, az elfogadást, a megbecsülést emelték ki.
A negyedik kérdésnél a tanórákon tanult témákat sorolták fel: kulturális identitás, kulturális sokszínűség és talán a legtöbb szavazatot kapta az interkulturális kommunikáció témája.
Az utolsó kérdésben arra voltam kiváncsi, hogy mit gondolnak arról, hogy az elsajátított ismereteket, hol, az élet melyik területén tudják majd hasznosítani? Örömmel tapasztaltam, hogy „az élet minden területén” válaszlehetőség mellett, konkrét példákat is említettek, „A mindennapi életben fel tudom használni az emberekkel való kapcsolatom és komunikációim során, akár iskolában, utcán, bevásárláskor, utazáskor stb”.
Úgy gondolom, hogy ez a tantárgy jó kezdet arra, hogy megtanítsuk diákjainknak, hogy hogyan kell felelős, önálló, döntőképes állampolgárokká válni, hogyan fejlesszük szociális, erkölcsi érzékenységüket. Mindezeknek a kompetenciáknak az elsajátítása hozzásegíti őket a személyiségük fejlődéséhez.