3) Interkulturális képzés, nevelés
Miért is fontos ez?
Mint ahogy azt az előzőekben láttuk, társadalmunkat a sokszínűség jellemzi, ezzel a felismeréssel együtt kell járjon az az elismerés, mely szerint minden embernek egyforma jogai vannak, tiszteletet és elfogadást érdemelnek.
Micheline Ray szerint az oktatásban szükség van egy bizonyos „sztereokulturális” nézet kialakítására, amely megkönnyíti a kulturális értékek közlekedését a különböző kultúrák között . Az ő véleménye szerint ez hozzájárul a kultúrák elismeréséhez és tudatosításához valamint megkönnyíti a kulturálisan ismeretlen ingerek leírását illetve a kulturális különbségek elfogadását. Ahhoz, hogy élhetőbb világot teremtsünk magunkat, át kell térnünk a „mono” kulturalitásról az „inter” kulturalitásra. A másság elfogadása, az egymásrautaltság, ugyanolyan jogok biztosítása a másiknak, mint önmagamnak, kopernikuszi fordulatot jelent ugyanúgy a gondolkodásban, mint a kormányzásban .
Hollandia és Svédország követi a kanadai modell példáját, mely szerint az állam támogatást nyújt a kisebbségeknek, ahhoz, hogy megőrízhessék kultúrájukat, vallásukat. A kormány külön minisztériumot tart fenn, akik felügyelik a hozott jogszabályok betartását. Hollandiában jelenleg egymillió muszlim él, az érdekükben hozott intézkedések főleg a gazdasági és szociális helyzetük javítására összpontosítanak. Az állam emellett nagy hangsúlyt fektet a a multikulturális nevelésre az oktatás terén is. A kisebbségi csoportok anyanyelvükön is tanulhatnak a hollandon kivül, azokon a településekek, ahol nagyszámú kisebbség él .
A hatvanas évektől bizonyos országokban speciális képzéseket indítottak az ott élő kisebbségek gyermekei számára, illetve a folyamatosan érkező bevándorlók gyermekei számára . Ezeket a nevelési rendszereket különböző célok érdekében alakították ki:
- biztosítani, hogy a bevándorlók gyemekei később visszatérhessenek szülőhazájukba
- elősegíteni számukra a könnyebb beilleszkedést a befogadó ország oktatási rendszerébe
- a kisebbség gyermekeinek beolvasztása a többségi társadalomba, más néven asszimilálás, melynek célja a kulturális identitásuktól való megfosztás
- a kisebbség gyermekeinek támogatása, hogy beilleszkedhessenek a többségi társadalomba, úgy hogy közben megőrzik saját kulturális identitásukat, amit integrációként ismerünk.
Ennek kapcsán számos nevelési módszert került alkalmazásra, de a nagyrészük azon alapult, hogy a többségi kultúra felsőbbrendű és nem befolyásolja más kultúrákkal való érintkezés.
Az interkulturális képzés viszont lehetővé teszi a kölcsönös kapcsolatok felismerését és a korlátok lebontását. Szoros kapcsolatban áll más nevelési felfogásokkal, pld. az emberi jogok tanításával, az anti-rasszista neveléssel és a nemzetközi fejlesztési képzéssel .
Az interkulturális nevelés szorosan kapcsolódik a globális neveléshez is és azt vizsgálja, hogy milyen kapcsolatok jönnek létre más kultúrákkal, társadalmakkal, társadalmi csoportokkal . A világ minden társadalmára a kulturális sokszínűség jellemző, olyan országban is felmerülnek konfliktusok, amelyek nem érintettek a bevándorlás kérdésében, ott viszont az együtt élő népek eltérő életvitele okoz problémákat. Éppen ezért, az interkulturális jó gyakorlatnak tűnik a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés és a kirekesztés legyőzésében.
Az antirasszista nevelés kiindulópontja az a tétel, mely szerint minden embert megillet az igazsághoz, méltányossághoz való jog, mégis a mai modern társadalomban egyre inkább jelen van a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés, ez alól nem kivétel az iskola sem. Minnél inkább engedjük ezt a szemléletet elharapózni, annál inkább csökkenek ezeknek a tanulóknak az esélyeik a társadalmi beilleszkedésre. A fajgyűlölet elleni nevelés célja, hogy felkészítse a tanulókat a rasszista magatartással szembeni fellépésre, valamint, hogy tudatosítsa mennyire káros hatásai vannak ennek a társadalomra nézve, illetve, hogy olyan világot teremtsen, amelyet a békés együttélés, az emberi jogok kölcsönös tisztelete jellemez.
Az interkulturális nevelés szorosan összefügg az emberi jogok harmadik generációjával is, amely többek között a fenntartjató fejlődéshez-, az egészséges környezethez- és a békéhez- való jog.
A fenntartható fejlődésért végzett oktatás és nevelés fő célja reflektorfénybe állítani a világ természetes erőforrásainak védelmét. Ez maga után vonja az emberi jogok védelmének kérdését is, ugyanis az emberi élet fennmaradása nagy mértékben függ a környezetünk egészségétől és fenntarthatóságától.
Egy másik emberi jogi dilemma a békéhez való jog. A békére való képzés és nevelés központi kérdése, hogy hogyan lehetne kiegyensúlyozottabb és ésszerűbb módon felhasználni a természeti kincseket, amely gyakori okozója a konfliktusoknak. A béke nem csak egyszerűen háborúmentes állapot, a béke a jogokért való kiállás, a kizsákmányolás, az igazságtalanság megszűntetése. Elengedhetetlen az életünkben az egymás tiszetelete, a kultúrák kölcsönös megértése.