- Írta Csorba Kinga
1) Elméleti megközelítések
a) Kultúra
Lotman meghatározása szerint a kultúra nem örökletes információk rendszere, hanem azok szervezési és tárolási módja. Voigt ugyanakkor a kultúra kommunikatív jellegét emeli ki, azt, hogy társainkkal milyen módon érintkezünk, kezdeményezünk kapcsolatot, ezt nagymértékben a család határozza meg, az elsődleges szocializációs közeg, amellyel érintkezünk.
Margaret Mead a kultúrát az emberi viselkedés olyan szerzett formájának tekinti, melyet a közös által egyesített személyek csoportja ad át utódainak.
Geertz „a kultúra a szimbólumokba ágyazott jelentések történetileg átörökített modelljét, szimbolikus formában örökölt eszmék rendszerét jelenti, amelynek a közvetítéséhez az emberi kommunikáció tartozik, megőrizve önmagát és kifejlesztve az életre vonatkozó ismereteit és viselkedésmódját”.
A kultúra szónak több jelentése van, ami először eszünkbe jut ennek a szónak hallatán, különböző kulturális események, művek, pld. opera, zene, könyv, stb. Viszont a kultúrának van egy másik meghatározása is, amely szerint olyan érték- és viselkedési rendszert értünk alatta, amely lehetővé teszi egy meghatározott csoport számára világának értelmezését, megértését. A kultúrák nem statikusak, nem állandóak, hanem állandóan alakulnak.
Mindenki beleszületik egy adott kultúrába, azt a folyamatot pedig, amelyben megismerkedünk, magunkévá tesszük a saját kultúránkat, szocializációnak is szokás nevezni. Minden társadalom átadja tagjainak saját kultúrája értékrendjét. A gyermek születésétől fogva ismerkedik a szimbólumok, jelek értelmével és használatával.
b) Identitás
Identitáson nem valamiféle velünk született adottságot, hanem társadalmilag felépítettet értünk, amely azoknak a szerepeknek a függvénye, amelyeket választunk magunknak.
Az identitás, olyan mint a kultúra, sok szempontja van. Többször hasonlítják az identitásukat egy hagymához, amelynek rétegei az identitás egy-egy aspektusának felelnek meg. Ezek a következő elemekből tevődnek össze:
- az életben betöltött szerepek
- az identitás választható elemei: zenei műfaj rajongója, politikai párt tagja, öltözködési stílus követője, stb.
- a születési hely, az otthon
- valamely kisebbséghez való tartozás
- a társadalmi nem, szerep vagy szexuális orientáció
- vallás
Az identitásunk nemcsak attól függ, hogy hogyan észleljük magunkat, hanem hogy mások hogyan azonosítanak be bennünket. A legtöbb esetben nem tetszik nekünk ez a besorolás, megbélyegzés. Identitásunkat lehetetlen monologikusan kialakítani, hiszen az mindig mások elismerésének függvénye. Az elismerés politikába bele van kódolva, hogy minden identitást, minden választott szerepet a többivel egyenrangúnak ismerjük el, annak vélt vagy valós értékétől függetlenül.
Pierre Manent „az elismerés politikájának az ígérete” azt célozza meg, hogy a politikai közösség tagjaként is megkapjuk másoktól az aktív elismerést, empátiát, törődést, vagyis azt az érzelmi intimitást, ami jár nekünk.
Alain Finkielkraut a hálátlanságról szóló könyvében azt állítja, hogy ahol az elismerés politikája szinre lép, ott többé már nem a meggyőződések vitáznak egymással, hanem a identitások. A kettő között óriási különbség, míg az érveket meg lehet cáfolni, az identitást nem. Ha valaki viszont megkísérli kétségbe vonni egy identitás érvényességét, az maga a létét kérdőjelezi meg, vagyis emberségében támadja meg.
Kant is élesen fogalmaz az elismerésről, azt mondja, hogy míg a másik ember iránti szeretetünk kötelességének elmulasztása csupán hiba, addig az emberek iránti tisztelet kötelességének elmulasztása bűn.
David Miller, a politikai filozófia jól ismert oxfordi professzora szerint az elismerés politikája túlmutat a tolerancián, mert a kulturális csoportok nem elégszenek meg már csak annyival, hogy identitásukat a magánszférában, vagy a társadalmi szférában működő szervezetek segítségével jelenítsék meg, hanem, hogy politikai elismerést szerezzenek.